A voluntarizmus - Schopenhauer és Nietzsche munkássága

Képzeljünk el egy olyan világot, ahol bármi lehetséges. Képzeljük el, hogy a természet törvényeit, az erkölcs kötöttségeit végtelenül szubjektíven értelmezzünk. E világban nincsen determinizmus. Az ember csak önmagát irányítja. Ez a világ a voluntarizmus világa.

A voluntas latin szó jelentése: akarat, vágy. Ahogy Will Durant jellemzi a Filozófia törtnétet című könyvében, a voluntarizmus egy olyan doktrína, ahol az akarat a legalapvetőbb faktor az univerzumban és az emberi életben. A voluntarizmus szöges ellentétben áll a determinációval vagy a fatalizmussal. Azt mondja ki, hogy az akarat a lét alapelve, és nem valami külső mozgató vagy rajtunk kívülálló faktor. Az első voluntaristának tartott filozófus Arthur Schopenhauer volt.

Schopenhauert a pesszimista filozófusnak nevezik részben tanai miatt, részben életvitele miatt. Ugyan jó módú családból származott és iskolákat is végzett, de apja korai halála és anyjával való már-már gyűlöletté fajult viszonya örökre rányomta bélyegét az életére. 1788-ban született Lengyelországban, Danzig (Gdańsk) városában. Az poroszok elől a családja Németországba költözött, ahol kisebb-nagyobb megszakítássokkal élete végéig élt. Anyjával való viszonyának köszönhetjük filozófiáját a női nemről. A kettejük kapcsolata annyira megromlott apja halála utána, hogy nem is beszéltek. Filozófiája.

Schopenhauer szerint a világ képzetként (A valóság tárgyainak, jelenségeinek érzékileg, gondolatilag általánosított, szemléletes képe, emlékképként való felidézése akkor is, ha azok a felidézés pillanatában nem hatnak érzékszerveinkre.) hat ránk. A világ dolgai csak oly módon adottak, ahogy a szubjektum számára képzetként lecsapódnak. A világ objektumokra és szubjektumokra szétváló képzet, ami különböző fokon és módon ismerhető meg. Az ember kétféle módon tapasztalhatja meg magát: mint objektumot és mint akaratot (objektumként a megismerés által, akaratként az érzések által). Az akaratra nem hat az ok, független a tértől és az időtől. Viszont itt jön a csavar, Schopenhauer szerint az élettelen természet, a növény és állatvilág és az ember mint az akarat objektivációi, tehát a világ valójában nincs, csak az létezik amit az ember „teremt” magának.

Vallási nézetei összhangban álltak filozófiájával. Ateista volt, nem hitt semmilyen külső, befolyásoló erőben. Sokkal inkább egy teljes megnyugvásra, egy nirvánaszerű állapot elérésére ösztönzött.

Pesszimista filozófusnak tartják, mert úgy vélekedett az életről: „Az élet nem arra való, hogy élvezzük, hanem hogy átessünk rajta és befejezzük”. Megnyugvást mindössze a művészetben, a zenében lehet keresni, ami szerinte csak egy „múló álom”.

Nőkről írott művében (Über die Weiber) kifejezte, hogy a nő természetnél fogva engedelmességre teremtett. A férfiaknak való engedelmességre. Elutasított bárminemű egyenlőséget a két nem között. Nietzsche. Az alábbi idézetek lehet, hogy ismerősek:

„A szerelem vak, a barátság pedig behunyja a szemét.”

„Minden sorsdöntő dolog a "csakazértis"-ből jön létre.”

„A férfi boldogsága: "Én akarok!", a nő boldogsága: "Ő akar."”

„Hit: nem akarni tudni, mi az igazság.”

„Ami nem öl meg, az erőt ad.”

„Isten halott! És mi öltük meg őt!”

És még számtalan szólást tulajdonítunk neki, jól példázva filozófiáját. Friedrich Nietzsche német filozófus, egyetemi tanár, költő, író és zeneszerző. Az egzisztencializmus előfutára, műveire Schopenhauer volt legnagyobb hatással. 1844-ben született Németországban. Protestáns lelkészcsaládból származott. Korának legnagyobb ateistája, még a mai napig hat az ateizmusra. Kölyökzseninek tartották, híres iskolákban tanult. Élete során Németországban és Olaszországban élt. Ám 1900-as évekre megőrült. Szifiliszben szenvedett, ennek következtében az elméje megroggyan. Utolsó levelit ”megfeszített” néven írja alá. Schopenhauer filozófiáját továbbgondolva, már akkor sem békélt meg a schopenhaueri akarat fogalmának statikus 'voltával' - jelesül később azt veti szemére Schopenhauernek, hogy nem adott magyarázatot az akarat fogalmára, hiszen az akarat magában már valami után való akarat, amelyet Schopenhauer sem tagad. Ő ezt az akaratot hatalom utáni akaratnak nevezi el. Nietzsche alkotói pályája 3 szakaszra osztható. Az első periódust egy nagyon frappáns nevű mű indít: A tragédia születése. Erre a korszakára a Dionüszosz Apollón ellentét volt a jellemző. Szerinte a képalkotásban két meghatározó érték van az álom (Apollón) és a mámor (Dionüszosz). Apollón felsőbbrendű volt és szerinte a sikeres az, ha Dionüszoszt el tudja az egyén nyomni magában.

Második periódusa ateizmussal foglalkozik. Itt írja le, hogy Isten halott. Kiábrándul a kereszténységből és azt tartja felelősnek, hogy az emberek „elpuhultak” Foglalkozik a nő és a férfi viszonyával. Azt írja, hogy a férfiak rontják meg a nőket. Valamit itt megfogalmazza a nihilizmus tanát. A nihilizmus társadalmi értékeket, és normákat, minden elvet, szabályt, erkölcsi követelményt, törvényt tagad. A cselekvés hiábavalóságát, a lét teljes értelmetlenségét, az emberi haladás hiányát hirdeti. Ő a nőt nevezi egy potenciális nihilistának, azt tartja, hogy nincs szerkezet vagy cél e világon, csak amit mi adunk meg.

Harmadik periódusában fogalmazza meg az Übermensch elméletét. Szerinte nekik –emberfeletti embereknek- kell a csordanépet terelni. Ezt az elméletet alaposan megcsonkítva vették át a nácik. Nietzsche azt mondja, hogy az übermenschek szellemi arisztokráciát élveznek, nem történelmi vagy fajit. Szerinte nem faj, hanem értelem árán emelkedhet valaki fel. Ez egy nagy különbség az árja elmélettől. Azt is mondja, hogy az übermenscheknek nem szükséges vallás, ők a nélkül is tudnak individuális életet élni, a vallás csak a csordanép akaratának egységesítésére szolgál.

Források:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.