Utilitarizmus

Az utilitarizmus egy filozófiai szemlélet, melyet John Stuart Mill és Jeremy Bentham angol filozófusok dolgoztak ki. Az irányzat a XIX. században kapott szárnyra. A szó maga a latin „utilis” = haszon szóból származtatható.

A szemlélet lényege, hogy a személy úgy cselekedjen, hogy az a lehető leghasznosabb legyen, például örömet okozzon, vagy nagy anyagi haszonnal járjon. A személy alatt érthető természetes személy, azaz egy ember, vagy jogi személy tágabb értelemben, azaz vállalatok, szervezetek.

Az utilitarista, azaz haszonelvű nézőpont szemben áll az arisztotelészi és a keresztény tanokkal, miszerint a tett helyességét az általános erkölcsi normák, valamint a Biblia szabják meg. Ezzel ellenben az utilitarizmus ezt az utólagos konzekvenciáknak tudja be.

Az irányzat válfajai a cselekedetutilitarizmus és a szabályutilitarizmus. Az előbbi a cselekedetek racionális kiértékelésére helyezi a hangsúlyt, míg az utóbbi a törvények társadalmi hasznosságával foglalkozik. A tettek kiértékelésének módjai változóak, mikor egy emberről, vagy egy közösségről van szó. A vállalati haszonelvűség szorosan köthető a közgazdaságtanhoz, mivel a projektek kiértékelése minél szélesebb spektrumú statisztikai eredményeket igényel, s fontos szerepet tölt be a profit maximalizálására való törekvés. A folyamat elősegítője a szabad verseny, melyben a leggyengébb láncszem nem tud piaci részesedéshez jutni, így kénytelen nagyobb hatásfokkal több hasznot termelni. Stuart Mill szerint egy ember tetteit kizárólag az határozza meg, hogy azzal mekkora örömet szerez magára és a társadalomra nézve. Ez az öröm lehet egyéni, vagy közösségi. A legnagyobb boldogságot az egyén számára az önmegvalósítás jelenti, mely magába foglalja a kreativitást, a céltudatosságot, a vitalitást és az önfenntartás szükségletét. Az utóbbihoz elengedhetetlen a jó üzleti készség. Ebből fakadóan Mill tanai egyértelműen cáfolják a szállóigét, miszerint „a pénz nem boldogít”. A haszon alatt nyugodtan érthetünk innentől financiális hasznot is. Mill közgazdászként is tevékenykedett, ez nagyban hozzájárult profitorientált világszemléletének megalkotásához. Élete folyamán bontakozott ki a második ipari forradalom, mely elindította a napjainkra is jellemző tendenciát, melyben a globális tőke egyre kevesebb ember tulajdona lesz. Míg az erkölcstelen vezetőréteg dúskál a javakban, országok dőlnek nyomorba, s polgáraik a létszükségletek határán inognak. Ez összeegyeztethető a klasszikus haszonelvűséggel, mely szerint az egyén haszna előrébb van a társadalom hasznánál. Ezt nevezhetjük individualizmusnak is. Mill és Bentham irányzata egy olyan világnézetet foglal magába, mely háttérbe szorítja az emberi értékeket az üzlettel szemben. Az utilitarizmus, mivelhogy a jelen világgazdaság fő mozgató eszméje, a modern filozófiák közé sorolható.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.