Észak-Amerika szerkezeti felépítése

A kontinens – Szerkezetileg és sok más egyéb szempontból sokszínű, 24 millió km2-es területű kontinens. Kezdetben Laurázsia őskontinenshez tartozott.

Ősmasszívumok – Kanadai-pajzs, Észak-Amerika legrégebbi része, még a földtörténeti ősidőben keletkezett. Egyik fele fedetlen, melyet még anno a jégkori jég csupaszított le, tavakkal kitöltött medencéket hozva létre. Mivel a felső üledékréteg eltűnt a kristályos kőzetekből (gneisz, gránit) értékes érceket (vas- és rézérc) nyerhetünk ki.

Röghegységek – Appalache időben keletkezett röghegység, melynek északi része Kaledóniai, a déli pedig Variszkuszi-hegységrendszer részét képezi, a kéregmozgások és a jégkori jég „újragyúrta” a hegységet, melynek, így a röghegységekhez képest a tengerszint feletti magassága nőt, s megfiatalodott az erózió hatására. Az kontinens keleti partvidékén húzódik É-NY-i irányban. Felszínét lekerekített hegytetők, széles hegyhátak és ásványkincsekben gazdag, a jég által kimélyített és kiszélesített medencéket találunk.

Lánchegységek – Pacifikus-hegységrendszer több tagja is képviselteti magát ezen a kontinensen, melyeket a máig tartó vulkáni működés hozott létre.
Helyi tagok (É-D-i irányban húzódnak, viszonylag a part mentén):

  • Sziklás-hegység
  • Parti-hegység
  • Sierra Nevada

Az ilyen lánchegységeket, fiatalságuk miatt meredek hegyoldalak, hegyes-sziklás hegycsúcsok, éles-csipkézett hegygerincek jellemeznek. Nemesfémekben gazdagok a hegyek, a völgyekben pedig sok szénhidrogén lelhető fel.

Síkságok – Préri tábla az újidő harmadidőszakában keletkezett táblás síkság, három nagy részre osztható

  • Nagy Tavak vidéke
  • Missisipi medence északi fele (letarolt síkság)
  • Missisipi medence déli fele (folyók által feltöltött tökéletes síkság)

A mezőgazdaság mellett, ércek és szénhidrogének bányászatára is használható

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.