Kőzetlemezek, lemeztektonika

  1. Definíció: A Föld legkülső vékony, szilárd gömbhéja, a litoszféra nem egységes, hanem kisebb-nagyobb darabokból, un. litoszféralemezekből vagy kőzetlemezekből áll, melyek teljesen beburkolják a Földet. Hét nagy (Észak-amerikai-, Dél-amerikai-, Eurázsiai-, Afrikai-, Indiai-Ausztráliai-, Pacifikus- és Antarktiszi-lemez) és több kisebb (Karibi-, Cocos-, Scotia-, Adriai-, Égei-, Arab-, Iráni-, Nazca-, Fülöp-lemez) kőzetlemez különböztethető meg a Föld felszínén, melyek egymáshoz és a Föld forgástengelyéhez képest is állandó mozgásban vannak. A litoszféralemezek nagyobb része tartalmaz óceáni és szárazföldi kéregrészt is (pl: Eurázsiai-, Afrikai-, Amerikai-lemezek stb.), a Pacifikus-, a Fülöp-, a Cocos- és a Nazca-lemezek csak óceáni kéregből állnak.
  2. Óceáni és szárazföldi kéreg: Jellemzőik: Az óceáni lemezek az utóbbi 200 millió év során képződtek. Átlagosan 6-9 kilométer a vastagsága, de mégis nehezebb mint a szárazföldi kéreg, mivel sűrűsége a fölötte lévő nagy nyomás miatt nagyobb. Az óceáni kérget mindenütt üledék borítja, alatta szilárd, nagy sűrűségű kőzetréteg van. Ezek szilikátokban szegény, fémekben gazdag kőzetek. Az óceáni lemezeknél jellemző a bazaltos réteg.
    A szárazföldi kéreg 3 milliárd évesnél is idősebb lehet. Átlagosan 35-40 kilométer vastag. Mivel sűrűsége jóval kisebb, ezért tömege is kevesebb mint az óceáni kéregé. Sok szilíciumot és alumíniumot tartalmazó kőzetekből épül fel. Jellemző a gránitos, bazaltos és gabbrós réteg.
  3. Egymástól távolodó (divergens) lemezek (pl.: Atlanti-hátság, Vörös-tenger): Az óceáni hátságok alatt a köpenyben a hőmérséklet különbség miatt konvektív oszlopok emelkednek fel és a kőzetlemezeknek ütközve szétáramlanak mindkét irányba, így szétrepesztik, majd magukkal szállítják, szétsodorják a litoszféralemezeket. Az asztenoszférából felnyomuló bazaltos köpenyanyag, a magma kitölti a lemezperemek közti rést, lehűl és óceáni kéreggé merevedik. Ezért a távolodó lemezszegélyeket gyarapodó vagy akkréciós szegélyeknek nevezik, az óceánközépi hátság az óceánok születésének és gyarapodásának helye.
  4. Egymáshoz közeledő (konvergens) lemezek: Lemeztípusoktól függően különböző események játszódnak le:
  • Óceáni lemez ütközése kontinentális lemezzel (pl.: a Dél-amerikai- és a Nazca-lemez): A nagyobb sűrűségű óceáni lemez a kisebb sűrűségű kontinentális lemez alá bukik és nagy mélységre, akár 400-700 km mélyre is benyomul a köpenybe. Az alábukást szubdukciónak, az övezetet, ahol ez bekövetkezik szubdukciós zónának nevezzük. Ahol az óceáni lemez behajlik a szárazföldi alá mélytengeri árok keletkezik. Az óceáni lemez felszínén szállított üledék egy része a szárazföldi lemezhez tapad és kb. 1 mm/év sebességgel gyarapítja azt, másik része az asztenoszférába szállítódik, ahol hozzájárul a lemezszegélyen kialakuló heves andezites-riolitos vulkáni tevékenység kialakulásához.
  • Két kontinentális lemez ütközése (pl.: az Eurázsiai- és Afrikai-lemez). A két kontinentális kéregrész közötti óceán bezárul és az óceán fenekén felgyülemlett üledék felgyűrődik, hegységképződési folyamatok zajlanak le. A kontinentális lemezek peremeiről kisebb-nagyobb lemezdarabok, mikrolemezek válhatnak le, amelyek a hegységek kialakulásában fontos szerepet játszhatnak.
  • Két óceáni lemez ütközése (pl.: a Pacifikus- és a Fülöp-lemez): Az óceáni kőzetlemezek sűrűsége nem sokkal kisebb, mint a köpeny sűrűsége, ezért az egyik, általában az idősebb, jobban lehűlt, valamivel nagyobb sűrűségű lemez bukik a fiatalabb alá. Az alábukás vonalán mélytengeri árok és andezites-riolitos vulkáni tevékenység következtében szigetív alakul ki.
  • Egymás mellett elcsúszó lemezek (pl.: a Szent András-vető Kaliforniában): Ezek egymással párhuzamosan mozognak, szegélyükön hatalmas vízszintes irányú vetődés alakul ki, amely mentén a lemezek egymás mellett elcsúsznak. Az ilyen lemezszegélyek felismerése nem könnyű feladat, mivel kőzetképződés vagy deformáció nem kíséri őket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.