Csokonai Vitéz Mihály: Konstancinápoly (verselemzés)

Egy mű amelyben a mesés Kelet leírása egy valláskritikába csap át. Csokonai "Az estve" című verse után most egy újabb klasszicista gondolati lírát láthatunk a költőtől.

A versnek is több megszólítottja van:
A múzsának a térbeli rendező elvet követve (tengertől a város fele) bemutatja a már több világbirodalom központjaként számon-tartott nagyvárost. A Múzsa hívására később magát a városnak belső utcaképét is feltárja az olvasó előtt a vagyonos törökök hivalkodó pompájával együtt. Ezt követi egy csipetnyi pikantériával fűszerezett rész, a szultán háremének a leírása. Ezt követi egy újabb nyílt tér az óriása mohamedán templomok leírása, ahogy pompájukkal és méreteikkel az olvasó elé tárulkoznak. Összefoglalóan ezt a részt a felvilágosodás irodalmára oly' jellemző leíró,ábrázoló részt picturának nevezzük.

Ezt egy komoly gondolatokkal megtöltött "elmélkedő" rész (sententia) követ. A templomok bemutatásával nemcsak ámulásra, de gondolkodásra is készteti az olvasót. A második szerkezeti egység megszólítottja a denevérként ábrázolt vakbuzgóság. Itt kritikát fogalmaz meg a mohamedán egyházzal szemben, azonban a felszín alatt minden egyházat képmutatónak és más nyomorából élő haszonlesőnek tart. Felvilágosult gondolkodóként elveti a fanatizmust és a babonásságot. A sententiára jellemző időbeli szerkezeti elvre jellemzően a vallásos fanatizmustól terhelt múlt és jelen helyet most a bizakodó jövőhöz fordul és itt lép életbe a harmadik megszólított.

A harmadik maga a természet, ahol megvalósulni látja az igazi emberi társadalmat.
Itt az eredendő és ősi törvények szerint megszűnik az egyenlőtlenség és egy boldog világ víziója lebeg a szemünk előtt, megvalósul a nációkat összefonó testvériség.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.