A magyar helyesírás alapelvei és főbb szabályai

A magyar nyelvben négy nagy alapelv szerint beszélhetünk helyesírási szabályokról.

Szóelemzés elve

Legyenek felismerhetők és elkülöníthetők a szó részei: a szótő és a toldalékok. Fontosabb, ide sorolható szabályok: zöngésség vagy képzés helye szerinti részleges hasonuláskor a szavakat eltérően ejtjük írott alakjuktól. Adott betűkapcsolatok esetében az egyik hang átalakul a zöngéspárjára, így például a színpad 'np'-je helyett 'mp' hangzik el szóban. Összeolvasás esetén egy betűcsoport kiejtése megváltozik. Példa: adja (ggy), szabadság (ccs), érettségi (ccs). A mássalhangzó-rövidülés, valamint -kiesés hármas mássalhangzócsoportoknál fordulnak elő. Egy dupla mássalhangzó esetén az "megrövidül", példa: hadd legyen. Egyéb esetekben a mássalhangzó kiesik. Példa: könyvjelző. A szóelemzés elvéhez tartoznak még a jelölt és jelöletlen teljes hasonulásra vonatkozó szabályok. Jelöletlen: község, jelölt: hasson. Az az és ez szavak z-je is hasonul a toldalékokhoz: ahhoz, ehhez, ennél, annál, stb.

Kiejtés elve

Alapja a kiejtés. Főbb szabályok: A szavak végi ó, ő, ű, ú magángangzók általában a hosszú alakjukat veszik fel. Alakőrző / alakváltó szavak megőrzik / elhagyják a hosszú magánhangzós alakjukat bizonyos toldalékok esetén, például hír - híres / gyűlik - gyülekező. A tíz, húsz szavak magánhangzói általában hosszúak, kivétel összetett-, sor-, törtszámnevek esetén. A toldalékokban lévő magánhangzók hossza nem változik, függetlenül, hogy milyen szóhoz kapcsoljuk őket. A magánhangzóhosszúság kiejtésben eltérhet függően az adott tájnyelvtől.

Egyszerűsítés elve

Azok alapszik, hogy egyes hancsoportok (pl. mássalhangzó-torlódás) esetén feleslegesen írnánk le betűket. Így lesz például a kettős mássalhangzóknak hosszú alakja (nyny helyett nny például). Egyetlen kivétel van, az olyan összetett szó, melynek tagjai azonos kettős mássalhangzóknál találkoznak. Szintén az egyszerűsítéshez kapcsolódó alapszabály, hogy három azonos mássalhangzót nem írhatunk egymás után. Az egyik mássalhangzót vagy elhagyjuk, vagy kötőjellel kapcsoljuk az előző szóhoz (csak összetett szavak határán van jelentősége, mivel nincs olyan szavunk, melyben három egyforma mássalhangzó követné egymást).

Hagyomány elve

Régebben kétféle helyesírás létezett a családnevek leírására függően attól, hogy a család református vagy katolikus volt. Az írásmód nem egyezik a kiejtett formával, így hagyományról beszélünk. A hagyomány elve szabályozza a régies családnevek helyesírását, például Batthyány, Rácz, Joó, Áts, Balogh, stb. A régies nevekhez a toldalékot kötőjellel kapcsoljuk, és a toldalék első hangja a kiejtett hanghoz hasonul. Példa: Balogh-gal, Rácz-cal.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.