Nyelv, mint jelrendszer

Az emberi nyelv jelekből és jelhasználati szabályokból álló folyamatosan változó rendszer.
A jelek három csoportba sorolhatók:

  • ikon = hasonlóságon alapuló jelek (pl. a hangutánzó, hangfestő szavak)
  • index = ok-okozati összefüggésen alapuló jelek (pl. kék szín azonosítása a hideggel)
  • szimbólum = képzettársításon, megegyezésen alapul (pl. matematikában: + vagy a vallásban a 3-as szám)

A nyelvi jelrendszer az alábbi szintekre bontható:

  1. hangok (fonémák)
  2. szóelemek (morfémák)
  3. szavak (lexémák)
  4. szókapcsolatok (szintagmák)
  5. mondatok (szintaxisok)
  6. szöveg (textéma)

A jelek és a jelhasználati szabályok időről időre változnak. Ezt a változást a nyelvet használó közösség közös megegyezéssel követi.
A kommunikáció meghatározója a nyelvi jeleken kívül a metakommunikáció, mely magába foglalja a nem nyelvi jeleket (gesztus, testbeszéd, szemkontaktus stb.)
A nyelvi jelek két jelentésrétegből tevődnek össze:
-denotáció: a szavak elsődleges jelentése alapján (pl. ősz - a négy évszak egyike)
-konnotáció: a szavak járulékos jelentése, a hozzájuk kapcsolódó asszociáció (pl. ősz - múlandóság, szomorúság)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.