A kiegyezés (1867)

Az 1848-as forradalom -és szabadságharc után Ausztria sorra vereségeket szenvedett. Az újonnan létrejött Olaszországnak területeket kellett átadnia, és minden ütközetet elbukott, ezért külpolitikai befolyása csökkent. A helyzetet tetőzte, hogy nem került be a "német egység"-be, amely egy német ajkú egyesült konföderáció (=államok szövetsége) lett volna. Ehelyett a kis német egység valósult meg, ami tulajdonképpen ugyanez, csak kihagyták belőle többek közt Ausztriát. A porosz vezetéssel létrejövő állam lett tehát Közép-Európa legjelentősebb nagyhatalma, míg a területileg is szerényebb Ausztria labdába se rúgott.

Eközben Magyarországon Haynau vezetésével folyt a szabadságharcosok és tábornokok kivégzése, majd mikor távozott Haynau, az osztrák császár Bach-ot nevezte ki az ország belügyminiszterének. A nemzeti függetlenségünkért folyó szabadságharc elbukása és az azt követő megtorlás miatt nem volt felhőtlen a két ország viszonya. Dicsőségnek számított például, ha valaki nem fizetett adót, hiszen az úgyis osztrák kézre került volna. Aki tehette, nem vállalt politikai tisztségeket, bár sokan anyagi okokból rákényszerültek. Az utóbbi kettőt a magyarság passzív ellenállásának nevezzük. A passzív ellenállás mozgalmának vezetője Deák Ferenc, aki egyben a Felirati Párt első embere volt. Az ellenállás további formái emellett az emigráció (=elhagyni az országot; például Kossuth francia földön hívta fel a figyelmet a magyarság helyzetére), illetve az aktív ellenállás, mely utcai harcokban és merényletekben testesült meg.

A politika másik meghatározó pártja a Teleki László vezette Határozati Párt volt. A kettő között az a különbség, hogy a felirat elfogadja Ferenc Józsefet magyar uralkodónak, míg a határozat Magyarország önálló törvényalkotásának eszköze. Történt egyszer, hogy Teleki László ismeretlen okokból öngyilkos lett, így a többségi támogatottságot Deák szerezte meg. Deák hajlandó volt az osztrákokkal tárgyalni.

A kiegyezés 1867-ben lett törvényesen elfogadva. A kiegyezés több törvény összessége, melyek Magyarországot és Ausztriát dualista állammá egyesítik Osztrák-Magyar Monarchia néven. Kompromisszumokon alapult, ugyanakkor mindkét fél számára előnyös volt a kiegyezés. Közös minisztériumok alakultak, ilyen volt a pénzügy, hadügy, külügy minisztériuma, ugyanakkor sem Ausztria, sem Magyarország nem szólhatott bele a másik belügyébe, oktatásügyébe és igazságszolgáltatásába. A kiegyezés gazdaságilag is előnyös volt, hiszen Magyarországnak fejletlenebb ipara miatt az adókat csak 30%-ban kellett fedezni, míg a további 70%-ot Ausztria szolgáltatta. A kettős állammal egy új, tekintélyes birodalom jött létre Európában.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.