Hunyadi Mátyás gazdaságpolitikája

Mátyás (1458-1490) király hatalomra kerülésekor komoly terveket szövögetett, melyekhez viszont komoly források voltak szükségesek. A gazdasági reformok azonban csak 1467-ben kezdődtek. Ekkora Magyarország és a tőle nyugatra fekvő államok komoly gazdasági és népesedési növekedést értek el (például a XV. századra Magyarország lakkossága 3-3,5 millió fő volt). Ezt a növekedést meglovagolva és fenntartva próbálta a humanista uralkodó a kincstárat megtölteni, mert az erős állam csak akkor hozható létre, ha gazdag és a pénzek lehetőleg jó helyre kerülnek

A vegyi házi királyok idejében a pénzügyek a bárói származású főkincstartó irányította. Mivel azonban Mátyás központosító törekvéseibe ez nem illett, ezért a szakértelmet és a hűséget előrébb helyezve, egyszerű hivatali tisztségre cserélte, amit egy közember is betölthetett, így lehettek polgárok is akár kincstartók (még a hivatal nevét is „lekicsinyítette” az uralkodó).

A bevételek legnagyobb részét továbbra is a jobbágyok adója fedezte. Azonban sok megye a régi kapuadóra mentességeket szerzett és a királyi adószedők helyett sokszor adóbérlők szedték be azt, ami az uralkodót illetné meg. Így a jobbágyok adózását átszervezte és a terheket tovább növelte. A kapuadó helyett bevezette a füstadót. Így már nem telkenként, hanem házanként kellett adózniuk a jobbágyoknak, így nem lehetett azzal „trükközni” úgy, hogy több ház épült egy területre. Hogy a bevételeket jobban fokozza, az egytelkes nemeseknek a füstadó 50%-át ki kellett fizetni. Végére jön a szintén létfontosságú rendkívüli hadiadó, melyet a török veszélyre hivatkozva az uralkodó évente többször beszedetett.

Mindez nem jöhetett volna anélkül, hogyha a parasztságot nem hagyják növekedni ilyen nagy terhek mellett. Így bár az adók magasabbak voltak, de előfordult már az is, hogy a paraszt zselléreket (földnélküli jobbágyok) is föl tudott venni a munkába, s mindenkinek lehetősége volt a szabad költözésre (egészen a Dózsa-féle parasztháborúig).

Továbbra is fontos marad a regálé (király jövedelmi pl.: só és marhakereskedelemből) jövedelem, továbbá a szabad királyi városok adója. Mátyás uralkodása alatt azonban nem ez a településforma, hanem a mezővárosok kezdtek el fejlődni. Ezeken a mezőgazdaságból élő és a földesúrhoz tartozó településeknek nőtt leginkább a népességük. Az ipar leginkább a szabad királyi városokba volt megtalálható (például a 8000-es Budán több mint 60 mesterséget űztek). A bányászat leáldozóban volt, mivel a felszínt már teljesen kisajtolták és nem volt lehetőség további kifejtésre az elavult bányászati technológiák miatt. Így Magyarország ekkor már nem számított nemesfém-nagyhatalomnak.

Mindezt egészítette ki a 30-ad vám, amit ekkor koronavámra neveztek át. A XV. század második felére a magyar „export” legfontosabb áruja a szarvasmarha lett, amire szüksége is volt az élelmiszerre éhes és növekedő Nyugat-Európának. A hatalmas bevételt (évi 500-750 ezer forint), megtoldották a török veszély miatt érkező külföldi segélyek.

A teli kincstárnak meg is lett az eredménye. I. (Hunyadi) Mátyás a temérdek pénzből 10 ezres zsoldos haderőt (Fekete Sereg) tartott fenn, továbbá futotta még a nyugati hódításokra, a törököket megállító végvárrendszere és a hatalmas királyi kiadások (építkezés, hivatalnokrendszer, királyi udvarok ellátása)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.